Elgondolkodtam ma, mi mindentől nem félek már, amitől nemrégiben még féltem: a kutyáktól, a magányosságtól, a sötét erők támadásától, attól, hogy nem boldogulok saját erőmmel és tudásommal, főleg attól, hogy nem kapom meg azt az elfogadó szeretetet, amelyre annyira áhítoztam.

Egész életemben mindent megtettem, amit csak lehet – sőt még egy kicsit többet is – egy kevés elfogadó szeretetért.

Ezt hívják úgy, hogy megfelelési kényszer.

 

A legfontosabb szükségletünk hosszú távon a fizikai fennmaradásunkon túlmenően az, hogy szeretve és elfogadva érezhessük magunkat.

Ezt várjuk szüleinktől, tanárainktól, partnerünktől, főnökünktől.

Erre vágyik a bennünk élő Gyermek.

Amikor valamit nem a saját meggyőződésem alapján teszek, hanem azért, mert ezt várják tőlem, az színtiszta félelem.

Ez a szeretet iránti vágy tesz minket kiszolgáltatottá környezetünknek,

ezért akarjuk bizonyítani a jóságunkat, az igazunkat, nehogy kirekesszenek a kisebb-nagyobb közösségből, ahol ezt megkaphatjuk.

Ennek a felismerése, és elfogadása az első lépés.

 

Amikor vállalod a felelősséget mindazért, amit gondolsz, teszel, mindazért, ami veled történik az életedben, akár jó, akár rossz, akkor nőttél fel, és szűntetted meg a kiszolgáltatottságot.

Vállalod azt is, hogy így esetleg nem mindenki fogad el, aki eddig veled volt.

Vállalod azt is, hogy magadat szereted és fogadod el, attól függetlenül, mások mit gondolnak rólad.

Soha többet senki sem bánthat téged, mert függetlenné váltál a külső elismeréstől. 

 

Amikor kiterjeszted a felelősségvállalásodat az egész világra, - nem mint megmentő, hanem mint alkotótárs, mint Teremtő Isten - akkor már nem csak azt szereted, aki megérdemli.

Mindent és mindenkit elfogadsz és szeretsz, mint az általad teremtett világ részét, mint a fény és árnyék egyedi keverékét.

 

Ekkor nőttél fel.

Ekkor, ha nem tetszik, amit látsz, azt gondolod: „Felelős vagyok ezért. Változtatok a gondolataimon, tisztítom azt a részemet, amely ezt teremtette.”

(Erre ajánlom a Ho’opononono módszert!)

 

És persze azt is érdemes elfogadni, hogy ez sem sikerül mindig. :-)

 

Kívánom, hogy tapasztald meg, milyen, amikor SZERELMES VAGY AZ ÉLETBE!

 

Ági