Navigáció

Főoldal Írások Munkatársaink írásai A Pilis meg Én

Eseménynaptár

<< Szeptember 2017 >> 
 H  K  Sz  Cs  P  Sz  V 
      1  2  3
  4  5  6
1112131415
18192021222324
25262730 










Belépés





A Pilis meg Én PDF Nyomtatás E-mail
Olvasóink értékelése: / 0
ElégtelenKitűnő 

                        Gyulavári Béla Gyula Bhavesh:

                                   A Pilis meg Én


 

Valahol az ég csatornáin nagyot fordult a Január, ahogy megjárta az Északi sarkot. Megrázta fagyos gyeplőit, és havat, ónosesőt zúdított a Kárpát-medencére. Az itthon maradt énekesmadarak összébb húzták tollaikat, és mikor elállt a szél, reménykedve repültek be az embereklakta térbe, hátha valahol nem feledkeztek meg róluk.

Csak úgy elgondolkodom a sorsomon, ahogy ropog a hó a talpam alatt, ahogy járom a Pilist. Mindannyian annyira szeretnénk jobban csinálni. A legjobban. És ha nem hagyjuk, hogy dolgaink szétziláljanak, akkor felélesztjük a lángot, mint tüzet a kemencében, hogy az egymásra ismerés képessége ne hűljön ki teljesen belőlünk.

Mit tehetünk, ha a lábnyomunkban a múltunk, az ösvényen az eltelt idő, és hátunk mögött generációk történelme?! Ki vagyok én, hogy megmondjam, merre kell menni e mérhetetlen galaxszisban? Hópehelynek érzem magam, melyet elfúj a januári szél.

Kapcsolataink rólunk szólnak. Ez nem vitás. Az univerzumban, az Isten tervben rend van. Ez nem kétséges. De sajnos, Isten nem hajlandó a védőügyvédem jelenlétében tárgyalni velem. Pedig kifogásom van temérdek. És a váltás megtörténik. Nem kéri beleegyezésünket. Megtörténik, ha odafigyelünk rá, és akkor is, ha nem. Döntést kell hoznom, hogy részt akarok-e venni benne. Döntést kell hoznom, hogy mindazt, amit megtanultam az éveim során, alkalmazom-e? Rajtam múlik, mit hagyok itt a januárnak, és mit őrzök meg tavaszig legbelül önmagamban.

A változás mindenkire hat. Megérkezni az IGAZ-IGAZ VALÓSÁGÁBA azt hiszem, azt jelenti, hogy tudatába kerülünk a bennünk rejlő erőnek. És ez egy pillanat műve. A megismerés hosszú folyamat, a felismerés azonnali. Ahogy felemeled a tekinteted a sorok közül, befelé figyelsz, és most rányitod a szemed a világra. Az egyetlenre, amit ismersz. Ez egy izgalmas, veszélyes, de nagyszerű kaland. Bátorság kell hozzá. Bátorság kell, hogy végigjárjam az utam önmagamhoz. Hogy messzire dobva szorongásaimat, sérelmeimet és az igazságtalanságba vetett hitemet, belevessem magam a semmibe, a hozzád vezető úton, Uram. „Legyen meg a TE akaratod!”

Mindannyian egyszeri és megismételhetetlenek vagyunk ebben a formában, ahogy reggelenként belenézünk a tükörbe, hogy „Ki vagyok én valójában?”.

Ha kibontom vitorláimat a változás energiáinak, az élet nagy törvényei, a vonzás törvénye, a szinkronicitások, belesodornak abba a bizonyos morfogenetikus mezőbe, melyben képviselőim a jelenem felállításán dolgoznak. De tudatom azt sugallja, hogy valójában ez egy tranzit váró, és mindenki keresi a gépét, amire felszállhat. – De vajon hova tehettem a beszállókártyámat? - Én sokszor annyira szeretném, ha odaadná valaki a teljes forgatókönyvet a teljes szereposztással, hogy életem minden szereplőjére felkészülhessek! És hosszú idő telik el, amíg rájövök, hogy valójában minden szereplő én vagyok. Ekkor igazán nehéz magam nem egyedül éreznem. Hópelyhek vagyunk a világmindenségben. – De hisz belőlünk áll a Tél! A Január rám mosolyog. Felrepül mellőlem egy cinke.

Vajon Te egy gépen leszel velem? És melyikünk lesz a kapitány? „Óh, óh kapitány kapitányom!”

Vajon erre a pillanatra vártunk? Erre készültünk, hogy felismerjük egymást, és végre létrehozzuk azt, amiért itt vagyunk? Én nem tudom, de szeretném, ha segítenél, hogy a végére járjunk, mert azt hiszem, „Egy vérből valók vagyunk, Te és Én”. És bár messze gurultunk már a Teremtés Fájától, most mégis boldog vagyok, hogy megtaláltalak. Minden erőmmel azon leszek, hogy magot ültessünk, ami tavaszra kicsírázik. A mag Te vagy. Boruljunk virágba együtt tavaszra és hozzunk termést az Élet Földjén!

Mire idáig értem gondolataimmal, eltévedtem a Pilisi erdőben. Megálltam, körbenéztem, és a fák azt üzenték, ők nincsenek eltévedve. Nagyot szívtam a téli levegőből és megteltem újra önbizalommal. Újra elindultam, és határozottan léptem utamon. Bennem megerősödött a szándék, ma hozzád érkezem…  A hegy mégiscsak elmegy Mohamedhez.

-          Úgyhogy, tágra nyisd a kertkaput! Mert lehet, hogy nem férünk be,…

A Pilis meg Én!

Csobánka, 2013. január